2013. október 13., vasárnap

Anekdotáim (47.): Felhizlalva

Egyszer egy irodalmi pályázatra egy tanmesét írtam, de nem lett meg a minimálisan előírt karakterszám. Megmutattam e (túl) rövid művemet Renáta húgomnak, majd elküldtem e-mail-en az egyik ismerősömnek az alábbi kísérőszöveggel:
„Renátának sem tetszik a tanmesém a jelenlegi formájában. Majd lehet, hogy kezdek vele valamit, és majd az utolsó pillanatban beküldöm felhizlalva. (Nem a Renátát, hanem a mesét.:))”
Nemsokára megérkezett az ismerősöm válasza:
„Örülök, hogy Renátát nem küldöd el. Hiányozna.:) Jót mosolyogtam, és tudod, melyik mese ugrott be hirtelen? A Jancsi és Juliska..:)”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése